2+0+1+6=9

Sokmindent szeretnék még megélni, és elérni az elkövetkező 40 évben. Gondolatok, álmok és vágyak amelyek megvalósításért kiáltanak.

A számmisztika alapján a 2016 a lezárás éve. Felocsúdás, letisztulás, friss gondolatok és álmok beteljesedésének jött el az ideje. Helyet készít az elkövetkező 2017-es évnek. Ami s tervezésről, a magvetésről, az új alapok lerakásáról szól. Kicsit a kapcsolatunk is harmóniában áll a számmisztikával.

2014-es év az ünneplés éve volt. A múlt átgondolását, és a jövő ismételt tervezését segítette elő.

2015-ös év a megtorpanás, a bizonytalanság és a kétség esztendeje volt. Nekünk is volt egy megtorpanás a kapcsolatunkban. Mindkettőnk részéről merültek fel kétségek a közös jövőnket illetően.

Majd eljött a lezárás éve. Tiszta alapkra építünk a következő 1-es évben (2+0+1+7=10 vagyis 1+0=1). Úgy érzem nekünk valóban minden sikerülhet.

Ami most van, az az elmúlt nyolc év munkájának eredménye. (és téééényleg) Minden tettem most visszaköszön. Megadatott az esély arra, hogy a gondokat, nyűgöket, terheket lepakoljam magamról, a hibákat kielemezve megérthessem mi az ami nem sikerült, hogy hol rontottam el akár én, akár mások. Ezáltal lehet tudatosan elengedni mindazt, ami nem szolgálja a további fejlődésemet.

Az elmúlt nyolc év megkoronázása ez az esztendő. A végső elszámolás pillanata, a titkok nem takargathatók tovább, a valóság feltárul. Fájdalmas is egyben ez az év, hisz olyasmit is el kell engedni, amihez görcsös ragaszkodás köt.

Ami 2016-ban, a lezárás évében elkerülhetetlenül bekövetkezhet:

  • párkapcsolati lezárás
  • barátok és más kapcsolatok elvesztése, erős lazulása
  • munkahely megszűnése, vállalkozások becsődölése
  • régóta függőben lévő jogi ügyek kibogozása, megértése, lezárása
  • költözés
  • hitelek lezárása vagy hathatós megoldás megtalálása
  • beteg emberek esetén a probléma enyhülése, vagy akár megoldódása, de ennek a fordítottja is lehetséges: lemondás az életről, az életben maradásról. A gyógyulás reményétől való búcsú.
  • világi szinten határok lezárása; szigorú – állami szintű – szerződések, megállapodások kikényszerítése; háborúk lecsendesedése (nagy veszteségekkel körbeölelve); váratlan és meglepő választások kiírása (drasztikus végeredménnyel), nagy és neves politikusok és rendszerek bukása

Legyél bátor, és engedd el a múltad! Ez a tanács, hát ezen vagyok.

Ennek az évnek azok lesznek a nyertesei, akiknek van bátorságuk kimondani, hogy elengedik a múltat, nem törődnek a régi sérelmekkel, megbocsátanak az ellenük vétkezőknek, közben megértik a jelen történéseit, és pontos terveket szőnek, melyek magjait 2017-ben elvetik.

Nagy feladat erre az évre, és már csak néhány hónapom maradt..........majd belehúzok :)

 

(N)agytakarítás

Jól jönne időnként egy "agyporszívó". Csak rácsatlakoznék, és kiszippantanék a fejemből minden régi rossz emléket. Felejteni akarok, helyet teremteni valami szebbnek és jobbnak.

Gondolj csak bele........Ha valaki kirabolna az útcán, neked mégis napi szinten el kellene viselned hogy felhívjon, majd hetente fél napot a társaságában kellene töltened vajon hogyan lennél képes felejteni? Az illető akarva akaratlanul a puszta "jelenlétével" megnehezítené a továbblépést. Felejts el valamit amit az orrod elé tolnak?????

Az állandó hazugságokba belefáradtam. Neki pedig a látványa is arra emlékeztet. Már nem reagálok, nem szembesítek, nem tartom oda a tükröt csak továbblépek. Persze ez nem jelenti azt hogy nem veszek észre elejtett mondatokat, ellentmondásokat, tényeket. Egyszerűen csak nem tartom az illetőt méltónak arra hogy megosszam vele a gondolataimat.

"........A folyó nem áll le vitatkozni az útját álló sziklával, hanem átfolyik rajta, s derűsen rohan a tenger felé."

Egészen biztosan azért, mert neki van agyporszívója :)....a mázlista

.......

Egy rossz kapcsolat rossz emlékei mélyen megsebeztek. Persze tudom, én is hibáztam. Nem tulajdonítottam jelentőséget apró jeleknek, melyek már az elején láttatni engedték kettőnk kudarcát. Az alap tulajdonságaink, értékrendszerünk, elképzelésünk az életről mind merőben mások voltak.

Próbáltam eltávolodni tőle érzelmileg és fizikailag. Izolálni magunkat a kislányommal...... attól az embertől, akivel gyakorlatilag egy fedél alatt éltünk.

Tökéletesen tudatában voltam annak, hogy titokban fűvel-fával flörtölget a közösségi oldalakon. Persze a “jóakaróim megsúgták", hogy autóból kihajolva leplezetlenül bámulja az útcán sétáló nőket. Tisztában voltam mindennel, de úgy döntöttem nem teszek semmit. Nem láttam értelmét egy ilyen emberért küzdeni.

Mint mindig most is könnyebb utat választotta. Meg sem próbált helyrehozni amit elrontott, akkor be kellett volna látnia hogy hibázott. Inkább keresett valakit, aki izgalmasnak találja őt, aki (még) csillogó szemekkel és bizalommal teli mosollyal néz fel rá. Kérdés....meddig?

Finoman jeleztem, mennyire megalázó számomra amit tesz, persze tagadott és hárított. Belefáradtam, úgy éreztem eljött az ideje hogy szembesüljön végre a tetteivel, és férfi módon vállalja ezek következményeit. Elfogytak az esélyek, a bizalom csíráját is elmosta a hazugság áradat amit naponta zúdított rám. Tudtam lépni kell. Elköltözni, új életet kezdeni.

Akkor és ott megfogadtam magamban, hogy ezt velem soha többé nem teheti meg senki. Ennél én jelentősen többet érek.

Felbukkant egy különleges férfi a múltamból. Valaki, aki úgy érzem minden szempontból tökéletesen illik hozzám. Kiegészítjük egymást. Talán még soha nem éreztem magamat ennyire szeretve és harmóniában egy kapcsolatban. Teljesen belesüppedtem az érzésbe, hogy ÉN VAGYOK A NŐ akire tíz éve vár. Lehet hogy az egészet csak én képzeltem, és valami vággyal összemosott álomvilágban élek?

Néhány napja meglegyintett egy rossz érzés. Néztem az arcát ahogyan babrál a telefonjával, olyan ismerős volt a tekintet…. Megmozdult bennem valami, ...talán ő is a világhálón éli az élete egy részét flörtöt keresve? Mi van ha ő sem képes elköteleződni egy kapcsolatan, és a virtuális világban barangolgat és ismerkedik mellettem?  Egy pillanat alatt zuhantam a mélybe és rántottam magammal minden addig féltve dédelgetett álmomat. Szeretek egy férfit. Valakit aki megtestesíti számomra mindazt amire valaha vágytam egy kapcsolatban. És bármennyire is vérzik a szívem ha másra (is) vágyik, akkor nem én vagyok a megfelelő partnere.

Nyolc évet éltem egy olyan házasságban ami csak illúzió volt. Egy önismerettel nem rendelkező, felelősség árnyékától is rettegő, bármit megígérő de semmit be nem tartó, önállótlan, férfi testbe bújt gyerek mellett. Ezt soha többé nem vállalom fel!

Még a bírónő is elhúzott szemmel méregette őt a tárgyaláson amikor kimondta...."szerinte a házasságunk megromlása a gyerek születéséhez köthető." Ahhoz a gyermekéhez akit ő akart annyira. Nem kell többé az a folytogató rossz érzés, hogy hozzám képest ostoba, tanulatlan, ápolatlan, duci, nőkkel csalnak meg a hátam mögött. Miért? Mert többet keresek, mert két diplomám van és meg szakmunkást végzett szerelő? Miért engem választott, ha nem érzi magát mellettem férfinak?

Nem szeretném ha a párom más nők hiányos öltözetű fotóit nézegetné a neten. Ezzel kiölne belőlem minden önbizalmat, vágyat, és szerelmet. Értéktelennek érzném magamat mellette, és abban a pillanatban megszűnne a szememben férfinak lenni. Egy igazi férfi, aki tisztel és szeret nem tenne ilyet.

Szerettem volna magamat gyönyörűnek és kívánatosnak látni a szeme tükrében......., nem is tudom..... talán ezt soha nem fogom elérni. Persze nem kell hogy hazudjon, azt megérezném és fájna.  Vajon ha egy nő elkötelezett és odaadó már nem értékes? Levadászta megvan és viszi a vére tovább? Vagy csak akkor vagy izgalmas, ha teleszórod a világhálót bikinis vagy fehérneműs képekkel és edzőtermi selfikkel? Ha a férfi úgy érzi nap mint nap meg kell érted küzdenie másokkal?

Én nyugalmat és kiegyensúlyozott, bizalmon alapuló kapcsolatot szeretnék. Nincsen szükségem idegen emberek visszajelzésire arról, hogy szép vagy kívánatos-e számukra a testem. Megkapom ezt akaratlanul is napi szinten a való életben. Benzinkútnál, áruházban, cégnél. Az interneten lődörgő unatkozó fiúcskák csak bőrt, húst a sexuális tárgyat látnak egy nőben. Egyik sem ismer engem, az embert mindezek alatt. Azt a lányt, aki én vagyok. A hibáimmal, erényeimmel, kudarcaimmal vagy sikereimmel.

A héten még nem találkoztunk személyesen. Néhány levélváltás volt közöttünk amiben felvázoltam miért távolodtam el hétvégén, és fordultam magamba.

Nem okolom őt semmiért. Az elmúlt évek sérelmeit nem ő követte el, de neki is szembesülnie kell a következményekkel. Ha fontos vagyok a számára megérti és figyelembe veszi mindazt amint keresztül mentem. Soha nem süllyednék le arra a szintre hogy ellenőrizzgessem őt.

Sokan sokféle módon keresik a társaságomat, de távol tartok magamtól mindenkit. Foglalt a szívem, és vele együtt a testem minden apró millimétere is. Nem szorulok rá a könnyen osztogatott hamis bókokra a világhálón. Nem ettől vagyok különleges. Az élethez való hozzáállásom, az igényességem, az érzékenységem, elkötelezettségem és maximalizmusom tesz azzá.

Eddig azt hittem tisztában vagyok az értékemmel. Lehet hogy tévedtem. Nem akarok sem többnek sem jobbnak látszani annál aki vagyok.

Egyre erősebb bennem az érzés......

.......hogy szeretnék vele élni. Erre jutottam tegnap este amikor feszülten vergődtem az ágyon. Eddig is ebben az irányban gondolkodtunk mindketten, bennem azonban felerősödött a késztetés az utóbbi hetekben. Talán mert olyan nehéz egy jól sikerült nap végén elengedni őt haza. Nézni ahogyan megfordul és lesétál a lépcsőn.

Szükségem van rá, a közelségére, a pimasz kommentjeire, arra ahogyan magához ölel este tévézés közben. Amikor a kanapén aludt lelógó lábacskával felfedeztem a vonásaiban egyfajta kisfiús báj. Még az álmok mezején járt, az arca síma volt mint a víztükör. Békésen szuszogott. Annyira szerettem volna megérinteni, de nem akartam megzavarni az álmát. Miattunk szorult ki a kanapéra.

Benne megtaláltam mindazt ami fontos számomra, amit mindig is szerettem volna megkapni egy férfitól. Csodálatos társ, szerető, barát és apa.

Vágyom a társaságára. Minden sejtem vele szeretne lenni. Vacsorát főzni amíg pöttömmel mesét néznek, együtt sétálni, vagy párnacsatázni a hálószobában visítozva. Tudommmm "ennyire közel van, nem kell ordítani ahhoz hogy hallja" :). Tudni tudom, de hát ilyen az ő két apró hangos némbere......

Nem vagyok a megfelelő helyen. Szükségem lenne végre egy igazi otthonra vele, mellette. Ahol nem szorítanak folyton korlátok közé. Ahol szeretnek és szerethetek, ahol hazavárok és hazavárnak.

Ki gondolta volna.......

.....hogy újra férjhez megyek :)

Persze ez nem igazi esküvő volt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve adott össze bennünket a kislányom. (mentségére legyen mondva még csak öt éves).

Megmutatta hogyan kell összekulcsolni a kezünket, és természetesen az esküvői induló dudolgatása után jöhetett a hitvesi csók. De nem ám olyan "arcra puszival" hanem "rendesen a szájára".

Olyan ártatlanul bájos ahogyan a kislányok álmodoznak arról a "bizonyos nagy napról". Romantikus érzéssel fonják körbe a ceremóniát, boldogan reményekkel indulnak el az úton, kételyek nélkül. Én ebben is más voltam. Már gyermekként sem ábrándoztam habos fehér ruháról, vagy esküvőről. Talán változnom kellene, és a rossz tapasztalatok ellenére örülni a tegnapi szertartásnak. (és a lelkem mélyén valóban örültem)

Persze ha előre tudom jobban rákészültem volna. Hosszú fehér ruhát vettem volna fel, virágkoszorúval a hajamban, mezítláb lépkedtem volna a homokban.......(üvegszilánkok tuuuuudom, de ez most egy álom) apró fehér virágcsokrot szorongattam volna a kezemben. A kislányom mellettem hasonló ruhában és koszorúval.....EKKOR jött volna Ő, azzal a mosollyal amit annyira szeretek. Valahogyan így képzelnék el egy ideális esküvőt. Nem nagy felhajtással, inkább meghitten csak a számunkra valóban fontos emberek körében.

2016.07.07. Budai Dunapart

Minden fontos dologot hetedikén csinálunk? Ez kezd hagyománnyá válni a mi kis családunkban.

Hetedikén randiztunk először, hetedikén született, és a születésnapján bontottam fel a házasságomat mással, hetedikén esküdtünk össze a Duna mellett :)

Egy spirituális barátnőm azt tanácsolta vegyem komolyan a tegnapi szertartást. Ugyan egy kisgyerek kulcsolta össze a kezünket, de a késztetés hogy ezt tegye fentről jöhetett. És tudjuk, az igazán erős kötelékek amúgy is az égben köttetnek.