Nem tudom megfogalmazni “hogy miért”.....

.....ahogyan hozzám ér megborzongok, libabőrös lesz minden porcikám;

a hatalmas tenyere lágyan végigsiklik a testemen;

magához húz, becsukom a szemem, körbeölel a bőre illata;

megcsókol......játékosan a szám szélébe harap....elveszek;

elmosódik múlt és jövő, csak a pillanat van. Ő és én.

 

A mi kapcsolatunk különleges, mindig is az volt. Érzékenyek vagyunk. Én kimutatom, ő kevésbé. Mások, mégis mennyire egyformák.

Észrevesz pici rezzenéseket, nüansznyi változásokat amik felett bárki más átsiklana. Persze ebből adódóan képesek vagyunk nem létező problémát generálni fejben. Tanuljuk az együttélést, tanuljuk a megbeszélést, de a hullámvölgyek ellenére (vagy éppen általa) remek csapatot alkotunk.

Prágába megy.....hiányozni fog. Egyszer úgy elmennék vele kettesben.

El sem hiszem.....

.....hogy valóban ide megyünk nyaralniiiiiiiiiiiiiiiiiiii Még "néhány" hosszú hét és indulunk!

Tegnap

Mindegy hogy Valentin napnak, Bálint napnak vagy szimplán keddnek nevezzük.........csodálatos estét töltöttünk együtt a kedvesemmel.

Virággal várt bennünket "lányokat". Mert a kislányunk is kapott egy apró különleges tulipánt. Örültem a kis csokornak, és szerintem ő is a neki hozott szívecskés csokinak. Marcipános a kedvence :).

Letettük a gyerkőcöt és összebújtunk. Elszopogattunk egy kis likőrt.....fogkrém után érdekes ízvilágot képviselt. Gordon Ramsay vakargatta volna a fejét a merész kombinációtól. Viccelődtünk csipkelődtünk egymással mint régen. Azután belecsókolt a nyakamba és bebizonyította ez a kedd mégiscsak különleges.....ehhez sem Szent Valentin-nak, sem a Luperkalia ünnepségnek nincsen köze.  És ha már a hagyományok.....az hiszem Saule név tegnap óta új értelmet nyert kettőnk történetében.

(Ön) bizalom

A bizalom törékeny dolog. Tenyereden olvadó hópihe. Megbízni magunkban, a saját döntéseink helyességében, esetleg valaki másban nem könnyű feladat.

Évekkel ezelőtt mélyen megsebeztek ezzel megkérdőjelezve mindazt amit addig igaznak véltem. Kártyavárként omlott össze minden amit önmagamról a kapcsolatomról és az életemről gondoltam. Ez az áradat magával rántotta az önbizalmamat is mélységbe. Nyertes típus vagyok, csak rövid időre kerülök padlóra. Felálltam és lassan elkezdtem újáépíteni az életemet. Megfontoltan tégláról téglára haladtam, szerettem volna valami maradandót összerakni a törmelékekből. Tudjuk a nagy dolgokhoz idő kell.

Változtam, és a dolgok is megváltoztak körülöttem. Egy vélt vagy valós esemény hatása indaként tekeredett a bokámra és próbál visszarántani a jól ismert magányos érzéshez. Minden idegszálam küzd ellene, más utat választottam.  A történteket sikerült lezárni, ennek ellenére az a  bizonytalan érzés ott bolyong a sejtjeimben.

Szeretnék beszélni vele, de nem tudom hogyan fogjak hozzá. Szükségem lenne a segítségére hogy visszataláljak önmagamhoz. Szeretnék újra az a lány lenni akinek szerette a pöttyös orrát. Szépnek és kívánatosnak akarom látni önmagamat a szeme tükrében. Feszít hogy szeretnék mégsem kezdeményezek testi közeledést hozzá, mert valamiért úgy érzem visszautasít(hat) majd.

Több mint két éve nem érdekel más férfi csak ő. Vajon mi járhat az ő fejében???....

Szivárvány a kettőnk egén

Tegnap este későn ért haza. Az egyedül töltött órák alatt volt időm picit átgondolni az utóbbi hetek eseményeit. Úgy érzem máshogyan működünk, ebből kifolyólag mindketten másként értelmezzük ugyanazt a helyzetet. A kettőnk kommunikációján van még mit javítani, de megoldottunk egy nehéz szituációt közösen.

Büszkén jelenthetem képesek vagyunk kiélezett helyzetben is együttműködni. Egy fontos dolog közös bennünk. Szeretjük egymást, és mindketten azt szeretnénk ha helyreállna a bizalom és az egyensúly kettőnk kapcsolatában.

A vihar elvonult, itt az ideje hogy kisüssön újra a napocska. A legszebb szivárványokat mindig az eső rajzolja az égre.......  A tegnapi nappal lezártnak tekintem a történteket minden szempontból. Szeretlek Péter.

Baleset

Minden reggel elmondom „óvatosan vezessen” pedig kiválló sofőrnek tartom.

Délelőtt balesetett szenvedett a városban. Az autóját jobb oldalon elől érte az ütközés. Nagyon megijedtem amikor felhívott, és örülök hogy nem sérült meg. Megvédte a légzsák.

Két pillanat alatt átfutott az agyamban, hogy az autó spirituálisan az életünket szimbólizálja. Ő pedig a jobb oldalon, a női irányból ütközött. Leegyszerűsítve érzelmi oldalon törték meg. Néhány hete megsérült a combja bal lábában.....férfi energiát ért valami zavar. Talán úgy érezte lépni szeretne valamiben, azonban mégsem tette meg. Lehet összefüggés a két dolog között. Alig várom hogy átöleljem este.....

Bárcsak tudnám mit gondoljak a történtekről,........

........de nem tudom. Időre van szükségem hogy tiszta fejjel nézzek az elmúlt hét eseményeire.

Feszít egyfajta kettősség. Az észérvek állnak szemben az érzésekkel. Farkasszemet néznek az elmúlt év tapasztalatai a bizalommal. Miért történik mindez velem?- cikáznak a kérdések a fejemben.

Ugyanaz a site, vajon ő milyen szándéktól vezérelve nyomta meg a regisztrál gombot? Miért a virtuális világban keresik az emberek a boldogságot, miért nem abban az életben amit élnek? Nagy rést ütött a szívemben az a fénykép. Egyetlen hazugsággal megkérdőjelezte mindazt amit a kettőnk kapcsolatáról gondoltam. Pillanatnyi botlás volt, vagy az életviteléhez tartozik a világhálón való kalandozás? Az előbbit ha valóban megbánta fel tudom dolgozni. Az utóbbi számomra járhatatlan út.

Hiszek kettőnkben, abban hogy túljutunk a történteken. Szeretem őt....a szemét, a mosolyát és a bőre illatát. Belefúrom az arcomat a nyakába, és próbálom elfelejteni az egészet. Bárcsak lenne egy Reset gomb a fejemben.....tudom túl egyszerű lenne. Marad a pálinka.

Pontosan mi történt vagy nem történt nem tudom, nem is szeretném tudni. Fáj a gondolat hogy más nő iránt táplált ábrándokat, vágyakat. Stabil pontnak éreztem őt ebben a hazug és képmutató világban. Kicsúszott a kezem a tenyeréből és elveszítettem azt a biztonságot amit a jelenlétében éreztem. Zuhanok az ismeretlenbe. Keresem az erőt magaman hogy megállítsam az eseményeket, hogy talajt fogjon a lábam. Szeretném hinni hogy képes leszek felállni és megtalálni az utat vissza hozzá.....a testéhez, a lelkéhez.

Szorosan akarom ölelni, a bőre alá bújni hogy összeolvadjak vele. Érezni, hogy újra minden rendben van. Kapaszkodom a vállába, nyelem a könnyeimet. Felidézem a vele kapcsolatos emlékeimet kutatva ezer és ezer pillanat után amikor bizonyított. Úgy gondoltam rám/ránk vágyott, mi tesszük őt boldoggá. Vajon valóban így lenne? Elöntött egyfajta belső bizonytalanság, a saját értékeimmel kapcsolatosan.

Elkalandozom mellette az autóban. Tudom hogy érzi. Remélem nem lát a gondolataimba. Szomorú lenne ha tudná mennyire fáj nekem mindez. Minden nap megküzdök önmagammal, hogy bízzak benne, lezárjam a történteket, és főleg hogy maradjak, Ne fussak el mint korábban annyiszor.

Szeretném ha boldog lenne.... velem vagy nélkülem, de boldog. Az élet csodálatos ajándék, de többnyire az emberek csak utólag értékelik a pillanatokat.

...Well you only need the light when it's burning low
Only miss the sun when it starts to snow....

 

 

Kiütéssel nyertél Linda

És nem Görbe Nóra által alakított rendőrlányra gondolok. Linda egy remek vígjáték volt annak idején, nekem azonban semmi okom a nevetésre. Ennek a filmnek az élet írta a forgatókönyvét, és nagyon szomorúra sikeredett a történet.

Hazamentem a közös otthonunkba, és vártam hogy befusson a megbeszélésről. Elpakoltam, mosogattam, próbáltam hasznosan tölteni az időt. Azt terveztük közösen átugrunk a gyerekért anyuhoz. A dolgok máshogyan alakultak....

Sürgős feladatot kaptam, de a gépem nem volt nálam. Próbáltam az övén belépni a levelezésembe, hiszen engedélyt adott rá korábban. Minden sejtem irtózott hozzányúlni.....talán tudtat alatt éreztem egy pillanat alatt összetörhetnek az álmaim. Ráhibáztam.

A desktopról egy idegen szőke nő mosolygott rám. Néhány másodpercig döbbentem néztem a képet, majd úgy döntöttem nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget. Becsukom, és úgy teszek mintha mi sem történt volna. Volt már egyszer hasonló eset, de azt megmagyarázta.

Szerettem volna kitörölni az előzményekből hogy megnyitottam. Nem akartam hogy lássa, tudok a dologról. Úgy döntöttem megbízom benne. Ekkor vettem észre az "előzményekben". Viszony.hu, törölt leveleket. Ez több volt mint amit tudni szerettem volna, ezekre már szándékosan nem nyitottam rá. Linda, mert ez a hölgy neve, úgy tűnik központi részét képezi az általam ismeretlen történetnek. Belém hasított a fájdalmasan ismerős érzés. Átvertek újra.

Nem kaptam levegőt, fel kellett állnom a kanapéról. Hányingerem lett forgott a világ. Éreztem elönt a pánik. Végigfutott rajtam ezer és ezer gondolat. Miért tette? Ha másra vágyik miért van velem/velünk? Ezért nem kívánja mostanában a sexet? Mi lesz most? Hogyan tovább? Nem szabad befizetni a nyaralást.....mit mondok Fruzsinak?

Csak el akartam távolodni, elfutni, hogy végiggondolhassam a történteket. Betettem pár váltó ruhát a gyereknek, a sajátomra nem is gondoltam..... és rohanás le a lépcsőn. Menekültem mint valami tolvaj. A kocsihoz menet elestem az ónos eső áztatta járdán. Egy férfi felsegített, valami köszönöm félét motyogtam és bepattantam az autóba. Remegett a kezem ahogyan elindítottam a motort. Csak el innen, valahova, bárhova, nagyon messze.

Hajnit hívtam, szerettem volna hallani a hangját. Hallani valami megnyugtatót, hogy minden rendben lesz. Ő annyira stabli, annyira tényszerű, neki talán elhiszem.

Ezer és ezer gondolat száguldott bennem...... mit tegyek, hova menjek, mit mondjak a gyereknek? Hogy Péter is olyan mint apa volt, más lányoknak udvarol anya mellett? Hogyan magyarázzal el neki hogy tévedtem. Hogy anya szereti Pétert, és szereti Fruzsit, és azt valóban hittem benne hogy egy család lehetünk. Megérti majd, hogy bármilyen fájdalmas muszáj szeretni önmagát annyira, hogy nem engedheti meg hogy újra megalázzák.

Az autó csak gurult az M0-on, a könnyek pedig csendesen peregtek le az arcomon. Figyelni kellene az útra, hogy biztonságban hazaérjek anyuhoz...haza.....ahol talán vannak gondok, ahol néha szabályoznak és megbántanak de ekkora sebet mégsem ütnek a lelkemen. Erős maradok mert erősnek kell lennem. Nem maradt más választtásom.

Nyertél Linda. Talán nem is tudod de sikerült elvenned tőlem mindent amit fontos volt számomra, amit stabilnak éreztem. Szerető férfit, a boldogságot, a biztonságot, a kapcsolatokba vetett hitemet.

Bárcsak ne fájna ennyire.....

Kósza gondolatok....

Amikor két ember összeköltözik, kereski a helyét egy közös életben sok kihívással kell szembenézni. Megtalálni az egyensúlyt az együtt illetve külön töltött időben, a napi feladatok összeegyeztetésében sok kompromisszumot igényel mindkét fél részéről. Megkeresni azt a pontot, ahol a közelség nem megy az intimitás rovására....nem egyszerű feladat.

Számomra fontos az érzelmi biztonság. A tudat hogy szeretve vagyok, és viszont szerethetek. Igény van a jelenlétemre, a közelségemre mind érzelmi mind fizikai szinten.

Sok szempontból máshogyan látom az élet dolgait, a kapcsolatokat mint a barátaim zöme. Nem szorítom a másikat keretek közé. Szeretném ha mellettem vagy velem érezné kereknek az életét, ha így tudna kiteljesedni.

A pillanatnyi  idill közepette persze bennem is felmerül a kérdés, hogyan lehet megóvni a kapcsolatot a megszokástól? Hogyan tudom megakadályozni hogy a  mindennapok monotonitása ne mossa el a varázsát? Hogyan érhetem el, hogy hónapok, sőt évek múlva is érezze bennem azt a valamit, amiért annak idején engem választott…

Felgyorsult világunkban az emberek megújuló impulzusokra állandó ingerekre éheznek. Változatosság kell minden szinten, lehetőleg azonnal. A régi értékeket elsöpri az önzés és az ego diktálta vágy. Hogy “én megérdemlem”. A szabadság nem azt jelenti, hogy bármit megtehetek, inkább azt hogy nem teszek olyat amit nem akarok.

Családok hullanak szét, szerelmek buknak el egy pillanatnyi rossz döntés miatt. Instant világban élünk, felszínes kötelékekkel. Látszatboldogsággal, sekélyes kapcsolatokkal körbebástyázva próbáljuk csillapítani a magányunkat és a szorongásainkat. A közösségi oldalakat elárasztjuk boldog fotókkal amivel próbáljuk igazolni, hogy tartalmas életet élünk, sikeresek vagyunk az élet minden területén. De vajon valóban így is érezzük?

A választ a kérdéseimre még nem tudom, de azon leszek hogy megtaláljam.

Disappointed.....

.....in her, in my intuition.

Érdekes mennyire mások vagyunk....mi ketten a nővéremmel. Én többnyire túlagyalom a dolgokat. Próbálok minden lehetséges tényezőt figyelembe venni mielőtt meghozok egy döntést. De ha döntöttem vállalom a következményeket, legyen az bármi.

A testvérem mint egy kisgyerek, csak magára gondol. A tetteiben nincsen sem logika, sem következetesség. Nem érdekli hogy kin gázol át, vagy a felelőtlen viselkedésével kit bánt meg. Hátra sem pillant, nehogy szembesülnie kelljen a következményekkel.

Tudom mennyire labilis, milyen bizonytalan.......mégsem gondoltam hogy képes lenne elhagyni a gyerekeit egy olyan férfi miatt, aki nem akarja őt három gyerekkel felvállalni. Mit mond majd a gyerekeinek? Hogyan tud majd a szemükbe nézni?

Persze nem az én életem, nem az én felelősségem, sőt nem is tartozik rám....mégis örülök hogy engem más fából faragtak. Hogy a kislányom megbizhat bennem, és biztonságban lehet mellettem. Soha nem hagynám el. Mi összetartozunk attól a pillanattól hogy a világra hoztam, és a kezembe vettem.