Mi lesz ha………

Mindig van B tervem. MINDIG. Most meg ülök hátradőlve, és nézem, hogyan zuhan össze az életem egyik fő tartópillére, a MUNKÁM.

Az a félelmetes az egészben, hogy higgadtan várom a végét. Emlékek köröznek a fejemben. Madárcsicsergés ahogyan begurul az autóm a parkolóba. Sorompó mozdul, a portás köszön, a kertész locsolja a pázsitot. Minden reggelem így kezdődik 22 éve. A mai napig rá tudok csodálkozni arra hogy milyen csodálatos helyen dolgozom. A Duna partján, egy Arborétum közepén. Kivételes helyzetben vagyok, illetve "voltam".

Munka, Család, Kapcsolat, Pihenés. Az életem fő pillérei. Legalább egy lenne benne konstans, de mindenhol utolért a változás.

A ház, ami otthont adott számomra eladás alatt áll. Stabil pont volt, valahol a biztonságot jelentette. Egy hely ahol nem kellett másokhoz alkalmazkodnom. Megérett bennem az döntés, szeretném elengedni és továbblépni.

A gyerkőc iskolás lesz. Változás a napirendben. Tanulás játék helyett, új időpontban hozni-vinni. És ha már tanulás.....talán nekem is beindul újra az iskola. Harmadik diploma és a vele járó kötelezettségek. Hogy ezeket hogyan kordinálom majd? Még nem tudom.

Kapcsolati téren. SZERETEM, ezt biztosan tudom. A többi részletre nem akarok gondolni. Mindent hajlamos vagyok túlagyalni. Főleg ebben a helyzetben.

Van amin tudok változtatni, és van amin nem. Hátradőlve nézem a közeledő Apokalipszist, de már nem teszek ellene semmit.

Jöjjön aminek jönnie kell………..

Képtalálat a következőre: „apokalipszis”

Újabb hódoló a láthatáron

Reggelente sportolok, ha tehetem mindig így indítom a napomat. A mozgás felfrissít és megnyugtat. Számomra nagyon fontosak ezek a kis "énidők" munka előtt. Ilyenkor tudok befelé fordulni, kiüríteni az elmémet, és minden sejtemmel kizárólag a gyakorlatokra koncentrálni. Többnyire kondizom vagy úszok. Mindkettőt szeretem felesleges csacsogás nélkül végezni.

Rendszeresen akadnak hódolóim, akik hosszabb rövidebb idő után elkopnak. Értem és megértem azt ha valaki sportolás közben próbál ismerkedni. A közös érdeklődés remek lehetőséget teremt egy spontán beszélgetés kezdeményezésére. Én azonban egyértelműen nem vagyok nyitott a barátkozásra. A reggeli kávé hiányában az is gigantikus teljesítmény hogy eljutottam valahogyan a teremig.

Az "új" rajongóm azonban nagyon kitartó. Még a leúszott hosszak között is próbál legalább egy mosollyal megajándékozni. Nem számít ha átnézek rajta, ha beszélek közben az edzőmmel, ha nem veszek tudomást az érdeklődéséről.

Ma sikeresen egymás mellé parkoltunk az uszi előtt. Beszélgetést kezdeményezett, de elegánsan kitértem előle.

Ettől függetlenül irígylésre méltó a töretlen önbizalma. Sok sikert neki "másnál".

Menyországból pokol, majd retúrjegy vissza……

Az élet végtelen utazás (Önmagunkban). Időnként társakat rendel mellénk a sors, majd ők is elkanyarodnak az általuk választott irányba. Nem tudhatod meddig tart az utazás. Ezért régóta nem szorítom már senki kezét. Aki menni szeretne azt jó szívvel útjára engedem. A lelkem tollpihe lett a szélben. Könnyű és szabad.

Bármennyire is igyekszem megélni a “mi” érzést, félek hogy mindez csak illúzió. Egyedül születünk, egyedül halunk meg, és közben ezer állomáson állunk meg egy rövid időre megpihenni...... majd útrakelünk újra egyedül. Minden mindig változik, csak  “Önmagunk” és a soha el nem fogyó "Út" állandó. Túl hűséges a lelkem, túlzottan szeretek és túl nagy jelentőséget szentelek az adott szónak....... ez lehet a gond. Boldogsábban fürdő lélek nem keres lehetőségeket, elágazásokat, észre sem veszi a kísértést a hívogató kezeket. Pedig ha tudnád mennyi kapaszkodna belém, de én lefejtem a próbálkozó ujjakat.

Naivitásom mindezek ellenére sem csökken. Mindig hittem a tündérmesékben. Szerettem volna megtapasztalni hogy különleges vagyok, egyfajta Hamupipőke. És pontúgy mint a mesében egyszer eljön értem valaki aki valódi társam lesz. Aki nemcsak érti, de érzi is a szavaimat és időnként mögöttük megbújó csendet.

Álmodoztam, és nagyon akartam hogy minden kimondott szavad igaz legyen. Tudhattam volna hogy eljön a reggel, és a besurranó napsugár két lábbal tiporja majd el az ábrándok szülte kis világomat.

Tudod én megéltem az érzeket mélyen és intenzíven. Soha nem voltam felületes ember. Szerettem magamat/magunkat különlegesnek látni a szemedben. Hinni hogy a világot jelentem neked, hogy mindig rám vágytál. Hittem, hogy bárhol jársz, bármerre visz az út MINDIG hozzám vágyodsz vissza.

Nem tudom mi történt, hogy hol vagy mikor hibáztam a kettőnk útján, de sokszor nem látom magamat a szemed tükrében. Elvesztem belőle, és nem tudom visszajutok-e még valaha.

Mindig nagy amplitudó mentén mozdul el az életem. A karrierem, a párkapcsolatom, az érzéseim. Reggel még az illatodba burkolózva indultam útnak azzal a tudattal hogy hozzád tartozom hogy fontos vagyok a számodra. Most meg…….nem is tudom......magányosnak érzem magamat. Nem akarok róla beszélni, tudom hogy nem értenél meg.

Emlékfoszlányok, mondatok, rossz érzések amiket elhessentek. Fotó amit dédelgettél, levél neki, az ő sorai, az érzés hogy elhagytál engem valaki másért. Talán soha nem voltál boldog mellettem. Talán csak akkor éreznéd mennyire szeretsz ha már más útra lépnék. Akkor utánam sóvárogna a lelked. Az én árnyékom furakodna egy másik nő és közéd reggel ébredéskor, vagy este amikor lekapcsolod a villanyt. Lehet hogy a hiányom által válnék szerethetővé. Talán mindenki az elérhetetlenre vágyik.

Szeretlek és szorítom a kezed, de talán más az utad mint nekem…..alán engednem kellene hogy valahol máshol, valaki mással légy boldog.

BÁRCSAK ITT LENNÉL ÉS ELMONDANÁD MENNYIRE TÉVEDEK. De nem vagy itt..........

Felejteném

Magad sem tudod, mégis füllded aljnövényzetből kibújó tekeredő inda vagy. Vékony, láthatatlan acélkötél. A bokámba kapaszkodva próbálsz visszahúzni a mélybe, oda ahova miattad kerültem. Lazítasz a szorításon, elhitetve hogy a lelkem újra szabad és bizalommal teli. De abban a pillanatban amikor repülni vágyom durván visszarántasz.

Boldogság látszata mögé bújva várod a következő áldozatot aki izgalmat csempészhet a lapos életedbe. Szónokolsz a hűségről, elköteleződésről, de te magad mégsem teszed. Mosolygós szerelmes post-ok nem tévesztenek meg, tudom ki vagy, és hol vadászol.

Rád vetítem minden haragomat, pedig nem(csak) a te hibád. Mindenhez két ember kell(ett)….sőt talán három, valahol én is hibázhattam, nekem is részem lehetett a történetben. Magam sem tudom.

Éreztem a csalódást, a fájdalmat a soraid mögött, de tudod ilyen az élet. Aki a tűzzel játszik megégetheti magát.Virtuális világban elcsábított és a lelked meztelenre vetkőztette egy férfi “Casanova” majd egyik pillanatról a másikra eltünt az életedből. Tudtad hogy kapcsolatban élt, de ez tette számodra izgalmassá a játékot. Virtuális románcod nem úgy végződött ahogyan tervezted. Epedve vártad a személyes találkozást, a lepedőgyűrést, a titkos románcot, de végül magadra maradtál. Gyávának nevezed őt, de vajon ki itt a gyáva? Ha nem találod a boldogságot miért nem lépsz ki a házasságodból? Olyan bátran ahogyan a szavakat kanyarítottad a papírra.

A fájdalmad nem érint meg, hátradőlve hidegen nézem. Én is kihasználva és eldobva éreztem magamat azon a januári délután amikor megtaláltam a leveledet. És azóta is.....Engem is becsaptak (úgy tudtam nem találkoztatok, nem is terveztétek, és telefonon sem beszéltetek soha).

Összeszorult a szívem, a képzelt kis boldogságom, az igazi szerelembe vetett hitem....... és a felhőkből a mélybe zuhantam. A törődés fáj, a feléd fordult figyelem és sexuális vágy fájt, azok a sorok amiket hónapokon át neked írt helyettem. Pedig én itt votlam vele és mellette.

A lehetőséget megadtam nektek eljöttem tőle, mindezek ellenére mégis engem választott. "Ne hagyj el egy szerelmet egy románcért, mert a románc elhagy egy szerelelmért....."

Vajon miért éget mégis minden szavad mint a parázs? Már bánom hogy elolvasnom azt az írást……..úgy gondolom róla szól. Remélem idővel teljesen ki tudom törölni az emlékedet a fejemből.

Kapcsolódó kép

Idealista vagy ostoba

Változó világban állandóságot keresni idealista dolog. Idealista vagy ostoba. Nevezz bármelyiknek ÉN büszkén vállalom. Inkább leszek meg nem értett kívülálló, mint beszálljak ebbe a szánalmas színjátékba.

Az emberek többsége nem képes áldozatot hozni egy közös ügyért. Sőt, még a saját ügyeiben is másoktól várja(el) az áldozatot. Neki fontos, de te oldd meg helyette. Máris  remek lehetőséget teremtettél arra, hogy kudarc esetén legyen kit hibáztatni. Mert természetesen ő tudta a megoldást, de te arcátlan módon nem úgy csináltad.

Nem képesek elmélyülni, szeretni, mert az nem trendi.  Az érzelmek mélysége ismeretlen terület, csak a felszínre koncentrálnak. Kapargatják a hamis mázat keresve alatta az „igaz  érzéseket”. És mily meglepő, nem találják. Nagyjából annyi esély van rá mintha dúsító sampont keresnél egy pékesben. De ezen simán felül tudnak emelkedni, mert az érzések „illúzióját” bármikor bárkitől megkaphatják a virtuális világban. Nem baj hogy hamis, hogy rövid és felszínes, csak csillogjon. Muszáj kitenni a facebookra, így mindenki látja milyen sikeres életük van. A tény, hogy mosoly mögött majd megdöglenek a magánytól már más lapra tartozik. Kétségbeesetten keresnek valamit, de nem tudják mit. Borítékolom, hogy így esélyük sincsen megtalálni azt.

Csak le kellene lassulni picit, befelé fordulni és figyelni. Megérteni Önmagadat, hogy jobban megértsd a világot ami körbevesz.  Erre nincsen idő, és lássuk be igény sem. Pörögni kell menni, nehogy lemaradjanak valamiről……….miközben lemaradnak a saját életünkről mert képtelenek megélni vagy átélni a pillanatok örömeit.

Az izgalom kell, a kaland, és az újdonság. Valaki aki „nem okoz gondot”, aki leparkolható délután mint egy bicikli. Pillanatnyi társra van kereslet akivel élményeket gyűjthetnek, de a mindennapokra egyáltalán nincsenek felkészülve. Erről senki nem mesélt, vagy post-olt.

Csitul a lelkesedés, és ezzel egyenes arányban csökken a ragaszkodás. De kell az impulzus hát „kereső” üzemmódra váltanak miközben bizonygatják az aktuális társnak mennyire komolyan gondolják vele.  Kit csapnak be? Leginkább önmagukat.

Összetartozásról álmodoznak de nincsen türelmünk a másikkal, vagy a kapcsolattal bíbelődni. Az első zökkenőnél dobni kell és (le)lépni. Minek időt és energiát vesztegetni arra hogy helyrehozzunk valamit, amikor ezer más lehetőség van. Megszűnt az igény az igazi társra, arra aki a szótlan pillanataidban is melletted áll, akik megérti a hallgatásod mögött meghúzódó szavakat. Van B terv, egy elérhető másik.

A technológia legyőzte a távolságokat, közelebb hozta egymáshoz az embereket, de ebben a közelségben fényévekre távolodtunk el egymástól. Elsorvadtak az igazi kapcsolatok. Mobil, facebook, viber, skype és még millió más alkalmazás. Minek a közelség, az érintés vagy az intimitás? Kinek van ideje találkozni és órákat ülni egy kávé mellett, amikor otthon filmezgetés közben is lehet a „másikra figyelni” néhány semmitmondó email erejéig. Minek udvarolni, megismerni a másikat amikor egy ismert telefonos alkalmazással egyetlen húzással jelezheted a másik számára, hogy intim viszonyt folytatnál vele. Nem gond hogy a becenevén kívül semmit nem tudsz róla. Megtartjuk a titkainkat, de az ágyunkat a testünket bárkivel megosztjuk.

Olyan őszintén hazudunk magunknak és egymásnak, hogy már nem tudni hol kezdődik a valóság és hol az illúzió.

Együtt vagyunk mondod, de te teljesen máshol jársz. Egyedül üldögélsz a telefonoddal körülötted pedig történnek az események. Emberek beszélgetnek, gyerekek futkároznak, én pedig figyellek. Mellettem vagy de nem velem, pedig én vágyom a figyelmedre, a közelségedre.

Eljöttél mondod, de olyan magányos vagyok. Tudod én még a régi világból származom. Ugróköteleztem és fogocskáztam. Mesekönyvet olvasgattam és álmodoztam. Nem volt dvd, számítógépes játék vagy mobil telefon. Levelet írtunk nem emailt, és vártuk mikor hozza a választ a postás.

Mutathatsz nekem bármit, én "érezlek". Erre gondolj amikor unalmadban a telefonodat pörgeted miközben én melletted ülök csöndesen.

Ha egy nő parkol az "nem CASCO'"

Mondjuk ezt statisztikák nélkül is tudtuk. Amennyiben mégsem, akkor rosszmájú férfitársaink rendszeresen az orrunk alá dörgölik. Lássuk be okkal.

Azért leszögezném, hogy a parkolási bravúrok közül a párhuzamos parkolás a gyengébbik nem rémálma. Mert ugye adott egy hely, ahová az ember lányának valahogyan be kellene szuszakolnia a kisautóját. Lehetőleg nagyon gyorsan, úgy hogy sem az orra, sem a feneke ne lógjon ki ferdén.Én ebből a háromból csak kettő dolgot tudok garantálni. Vagy gyorsan csinálom és ferdén, vagy ide oda tolatgatok és előbb utóbb sikerül. Muszáj lesz beruháznom egy tolatókamerára......

Képtalálat a következőre: „woman parking cartoons”

Éjszakai vendég

Éjszaka van, menetrendszerűen egy aprócska ember kúszik be a szülői ágyba. Hiába beszéljük meg, kérek és ígérek a forgatókönyv ugyanúgy megismétlődik minden éjjel. Engedni kell, ha nem akarok egész éjjel fel-alá járkálni a két szoba között.

Vajon mit lehet tenni, hogy életünk értelme nyugodtan átaludja az éjszakát a saját ágyában, és ne kelljen esténként, éjszakánként, csatákat vívni vele?

Kapcsolódó kép

Kering a fejemben ez a dal

"You'll See"

You think that I can't live without your love
You'll see,
You think I can't go on another day.
You think I have nothing
Without you by my side,
You'll see
Somehow, some way

You think that I can never laugh again
You'll see,
You think that you destroyed my faith in love.
You think after all you've done
I'll never find my way back home,
You'll see
Somehow, someday

All by myself
I don't need anyone at all
I know I'll survive
I know I'll stay alive,
All on my own
I don't need anyone this time
It will be mine
No one can take it from me
You'll see

You think that you are strong, but you are weak
You'll see,
It takes more strength to cry, admit defeat.
I have truth on my side,
You only have deceit
You'll see, somehow, someday

All by myself
I don't need anyone at all
I know I'll survive
I know I'll stay alive,
I'll stand on my own
I won't need anyone this time
It will be mine
No one can take it from me
You'll see

You'll see, you'll see
You'll see, mmmm, mmmm
Képtalálat a következőre: „madonna you see”

There is a long way behind us....

Nagyon régen kezdődött a kettőnk története. Hullámokban kerültünk hol közelebb hol távolabb egymástól. Emlékszem karácsony volt. Ő a szüleinél ünnepelt, én (újra) haza költöztem anyuhoz. Éjjel nappal leveleztünk. Meséltünk az életünkről, örömeinkről, álmainkról. Talán még soha nem volt olyan mély és őszinte beszélgetésem férfival. Megosztottam vele a legmélyebb érzéseimet és titkaimat. Nem tudtam elszakadni a gépemtől, alig vártam hogy felvillanjon hogy “új üzenete érkezett”.

Az első randin esett a hó. Lábujjhegyen öleltem át a nyakát és olvadtam el a forró ajkai érintésében. Gyengéden csókolt, lágyan és hosszan. Úgy éreztem ezer éve ismerem, és mindig erre a csókra vártam. Persze ez így túl egyszerű lett volna…….

Találkozásaink zömében félreértettük egymást, vagy brazil szappanoperákat meghazutoló módon félrekommunikáltunk. Megsértődtem és menetrendszerűen eltűntem egy időre, ő azonban újra és újra rámtalált. Hol az egyikünk hol a másikunk élt kapcsolatban, ennek ellenére mégsem tudtuk egymást elengedni.

Egy együtt töltött kalandos nap után újra megcsókolt egy autómosó előtt. Követelőző és szenvedélyes csók volt. Azt kívántam bárcsak kettesben volnánk valahol………..persze nem volt bátorságom megtenni és felmenni a lakására. Akkoriban mindketten kapcsolatban éltünk. A csók emléke azonban időről időre megkísértett. Eljátszottam a gondolattal....mi lett volna ha akkor máshogyan döntök.

Újabb levélváltás és találka. Neki éppen nem volt komoly kapcsolata, én azonban házas voltam. Egy novemberi napon hoztam egy döntést. Sokat kockáztattam, de vállaltam a tetteim következményeit. A kanapén ültünk a tekintetét fürkésztem. Akkor is megcsókolt.....és abban a csókban benne volt minden. Az elmúlt évek visszafojtott szenvedélye, ki nem mondott szavak és vágyak.

Hosszú utat jártunk be külön-külön. Mindketten sokat változtunk a tapasztalataink által. Lassan négy éve fonódott össze kettőnk sorsa. A félreértések csökkentek idővel, de az ahogyan rá gondolok nem változott.

Szeretem az éles elméjét, azt a higgadtságot ahogyan a felmerülő akadályokat vagy az én bizonytalan pillanataimat kezeli. Határozott ugyanakkor gyengéd. Imádom a zöld szemét, a fürkésző tekintetét ami a lelkem mélyéig hatol. Az apró forradást a szája szélén. A mosolyát.

Semmire nem vágyom jobban mint hogy elvesszek a szemei tükrében.

Képtalálat a következőre: „snow kiss”

Nagyon sokminden történt az elmúlt hetekben

Összesűrűsödtek a megoldandó feladatok az életem minden kardinális területén. Mázsás súllyal nehezednek rám a task-ok. Halogatok, tologatok, úgy érzem elveszek a részletekben. Túl sok fronton kell(ene) helytállni, kézbentartani és irányítani az eseményeket.

Iskola választás előtt állunk. Nyílt órákra regisztrálunk lelkesen. Az egyszerűség kedvéért külön időpontra a szülők és külön a gyerekek. Tonnányi nyomtatvány, határidők és intézendők. Közben meggondolatlanul én is beadtam a jelentkezésemet jogász képzésre. Gyűjtöm a diplomákat mint más a bélyeget.......persze remek elméleti tudásom és a csilli-villi diplomám nem elég. Specifikus területen dolgozom de a váltáshoz kell(ene) némi business tapasztalat. Nálam ez maximum a kínai piacon való alkudozásra koncentrálódik. És lássuk be ott sem voltam túl eredményes. Pedig eljött az idő a változásra. A ház eladással kapcsolatos ügyek is állnak. Arrogáns jogászok és újgazdag ficsúrok okoskodnak, amit nehezemre esik póker arccal végighallgatni. De teszem, mert tennem kell.

Elveszítettem a 10 hetes kisbabámat, és vele együtt egy darabkát is a szívemből. A test gyorsan gyógyul, de a lélek ragaszkodik a fájdalmához. Jó lenne keresztülmenni az egészen, sírni és megnyugodni de nem tehetem. Ott a lányom és miatta muszáj erősnek lenni.

Annyi mindenben elbizonytalanodtam. Magamban, másokban, az élet értelmében, abban hogy valóban annyira jó anya, nő és társ vagyok-e mint gondolom............és nem utolsó sorban nem tudom hogy az utóbbi időszak eseményei mennyire tépázták meg a kapcsolatunkat. Talán az a hűség szerelem és elköteleződés amire én vágyom nem is létezik. Lehet hogy a nagy szerelem csak addig különleges amíg elérhetetlennek tűnik. A beteljesedéssel elveszíti a varázsát, a hős vadászunk szeme pedig már a távolt fürkészi új zsákmány reményében. Hamis világban illúziók és féligazságok között próbálunk kétségbeesetten boldogulni. Aki kinyitja a szívét sérül, aki óvatos valószínűleg megússza felületi karcolásokkal. Hamis profilok, féligazságok, félig udvarlás, alig megcsalás. Magunkban sem bízunk, nemhogy egymásban. Talán azt a programot miattam tette fel amire véletlenül rákattintottam? Vajon bízunk egymásban?

Tudom hogy fáradt, néha türelmetlen, de nem tudom hogyan tudnám könnyebbé tenni  számára a hétköznapokat, a közös élet terheit.