Kötődések és kötelékek

....úgy tartják...."Sohasem az a kéz enged el, amelyik felülről tart, hanem az, amelyik alulról kapaszkodik.".......és ez valóban így van!

Látom a környezetemben, a saját vagy a barátaim életében, sőt még a családom tagjaim között is.

Az erős mindig ott van ha kell. Az erős képes elismerni ha hibázik. Tud gyenge vagy gyengéd lenni. Az erős kitart a bajban, akkor is ha nehéz. Az erős védelmez, szeret, megbocsájt, összetart és áldozatot hoz.....hogy közben csinált a gyenge?....nos SEMMIT. Meghúzódik az árnyékában és túlél. Képtelen felül emelkedni a saját maga állította korlátokon amivel a világ dolgait szemléli. Végül lemarad, ottragad, és kicsúszik a gyenge és izzadt keze a meleg erős tenyérből. Abból ami addig tartotta őt.

A természet mindig egyensúlyra törekszik, a mérleg idővel elbillen a rá nehezedő súlytól. A gyenge gyáván feladja, keresi a kisebb ellenállást, a könyebb utat. De az erős marad.

Egész életemben én voltam az erős. Gyerekként vigyáztam a nővéremre, később egy időre még az apámra is (csak 18 éves voltam!). Hoztam meg nehéz döntéseket, és vállaltam mások sorsáért felelősséget. Időnként vágyom rá hogy ezt valaki értem is megtegye. Hogy ennyire fontos legyek valaki más számára. A legfontosabb.

Ha két erős kéz egymásba fonódik azt a köteléket semmi nem szakíthatja szét. Vajon létezik ilyen? Szabad elhinni, megélni, hogy megtaláltad, hogy megérdemled? Bízhatsz abban hogy a kapcsolatod egy életre szóló kötelék, hogy valóban "MI" és "nem TE és ÉN" vagyunk? Vagy ezek újra csak Tiszavirág életű illúziók amik csak ideig-óráig tartanak? Pontosan addig amíg a kapcsolatok útvesztőjében az egyik vonatról át nem szállsz egy másikra? Sőt már a vonaton ülve is a menetrendet nézegeted a megfelelő csatlakozás reményében? Sokan gyáva módon képtelenek magukat elkötelezni emberek, eszmék vagy értékel felé csak túlélni akarnak......míg végül egyik vontaról a másikra ugrálva ráébrednek hogy egyedül maradtál, sőt az úton mindvégig egyedül voltak!

Folyók és vizek

....."Egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember." (Hérakleitosz)

Változunk. Változnak a lehetőségeink, a körülményeink és velük együtt a körülöttünk lévő emberek is. Fluktuáló világban próbálunk görcsösen valami állandót, stabil pontot  találni. Valamit amibe belekapaszkodhatunk, hogy a biztonság illúziója elsimítsa lelkünk háborgását.

A tó partján ülve tiéd a döntés, belépsz-e vízbe választva az ismeretlent a bizonytalant. Minden lépéseddel kockáztatva az esetleges sérüléseket, de megtapasztalva a hűs habok símogatását. És persze dönthesz úgy is, hogy kívül maradsz és csendes megfigyelőként követed az eseményeket. Biztonságos távolságból a vélt vagy valós félelmeidtől.

Ki így él, ki úgy. Senkinek nincsen joga ezt megítélni. Nincsen rossz vagy jó döntés, csak döntés van.

Már tucatszor jártam a tó partján, fürödtem a hullámok között. Néha elsüllyedtem, néha kiemelkedtem. Tapasztaltam magamat, másokat, és főként ÉLTEM.

Húsz éve fejest ugrottam a habokba, és igyekeztem a tó minden szegletét gyorsan felfedezni. Megvágta a nád a testemet, hínár csavarodott a végtagjaimra de elszántan törtem előre. Amikor elfáradtam kiúsztam a partra és megpihentem. Később újra és újra nekivágtam. Már óvatosabban értintte a lábam a víztükört, már kisebb lendülettel próbáltam átkeltni a túlpartra. Óvatosan, mégis tele reményekkel bízva magamban, Istenben, a széljárásban vagy bármi másban.

A test ereje a lélek erejéből táplálkozik. Ha a lélek elfárad, ha a szíved azt súgja nem sikerülhet, nem is fog. Akkor valóban csak fájdalmat és sebeket tartogat számodra az út. Mert a bizonytalanban egy biztos pont azért van. Ez pedig az ÚT maga.

Ha úgy érzed a tóban csak a halál vár, ha a félelmeid a parthoz láncolnak elvesztél. Ottragadsz egyedül, magányosan tele kételyekkel miközben egy kegyetlen halk hang folyton csak azt súgja "mi lehetett volna ha.....".

Talán akkor megérted, hogy a  boldogságod és közéd a saját démonjaid állnak. Az ellenséget belül kell keresed, nem pedig a külvilágban. A tó csak tó. Rezzenéstelen ridegen csillogó. Nem ellenséged, nem barátod. Mindig itt volt és mindig itt is lesz. A döntés a tiéd.....vajon újra megpróbálod?

 

TLC Unpretty

Reggel munkába menet hallottam ezt a dalt a rádióban és a fejemben ragadt. Valamikor a kilencvenes évek végén volt sláger. Talán még ott lapul a cd a fiókom mélyén. Az eső csak kopogott a szélvédőn, a dallam pedig akarva-akaratlanul belopózott a fejembe. Az a személy akit szeretünk valóban kivételes helyzetben van"...be in the position to make me feel so damn unpretty".....

Elgondolkodtató hogy miért akarunk ennyire megfelelni, ennyire tetszeni? Miért függ a saját értékünk attól mit tükröz vissza egy másik ember tekintete vagy magazinok retusált képei? Vajon akitől a visszaigazolást várjuk tökéletes? És egyáltalán milyen  is pontosan a tökéletes?

Nem tudom de érzem a világ ebbe az irányba forog. És számít hogyan lát a párom, mit érez ha rám néz, ha hozzám ér. Farkába harapó kígyó....a kör bezárult, én pedig begurultam a parkolóba. A dallam azonban még mindig kísért.....


Bárcsak tudnád, milyen az én cipőmben járni
Akkor te is csúnyának éreznéd magad
Azt mondták, gyönyörű vagyok
De mit számít?
A tükörbe nézek, és kit látok?
Egy hosszú hajú lányt
Megint a régi énemet

A külsőm rendben van
De a lelkem búskomor
Mindig, amikor úgy érzem, befejeztem
Csakis miattad van
Sok mindent kipróbáltam már
De mind egyforma
Végül
Csak saját magamat okolhatom
Elment az eszem

Vehetsz magadnak hajat, ha nem nő meg
Megcsináltathatod az orrodat, ha a pasid arra kér
A világ összes sminkcuccát megveheted
Amit a M.A.C. készít
De ha nem tudsz magadba nézni
És rájönni, hogy én is ember vagyok
Ha visszaélsz a helyzettel, hogy miattad
Ilyen átkozottul csúnyának érzem magam
Te is csúnyának tűnsz

Mikor még nem ismertelek, volt önbizalmam
Most teljesen megőrültem
Azelőtt aranyos lánynak tartottam magam
Csak egy kicsit sovány voltam
Miért figyelek oda ennyire ezekre a dolgokra
Hogy boldoggá tegyelek?
Talán meg kellene szabadulnom tőled
Hogy újra önmagam lehessek

A külsőm rendben van
De a lelkem búskomor
Mindig, amikor úgy érzem, befejeztem
Csakis miattad van
Sok mindent kipróbáltam már
De mind egyforma
Végül
Csak saját magamat okolhatom
Elment az eszem


Szólásszabadság...

...a véleménynyilvánítás szabadságának része. Egy demokratikus társadalomban a korlátokat kell korlátok közé szorítani, nem a szólást.

Gyerekként az édesanyám arra tanított, hogy szóljak. Az óvodában ha pisilni kell, otthon ha rossz jegyet kaptam. Szóljak ha éhes vagyok, ha fáj vagy bánt valami. Szóljak magamért, szóljak másokért. Legyek hang, ne árnyék.

Mert ott van az igény, hogy elmond, elmeséld, és véleményt nyilváníts a világ dolgairól. Legyen az jogos vagy jogtalan, igaz vagy hamis, jelentéktelen vagy jelentős. Véleménye mindenkinek van.

Én arra tanítom a lányomat hogy mondja el, akkor is ha az ő "igazsága" eltér az enyémtől.

Hangtalan hang lettem....nem jó ez így.

 

 

Tükörcserepek (egy pillanat szülte vers)

Összetört tükörcserepek között lépkedek....mezítláb;

lábam nyomát pirosra festi a vérem.


Hangtalanul büszkén viselem a fájdalmat;

Felszegett állal nézem....

….nézem a nőt a tükörben;


Vajon te valóban ismered őt? A félmosoly mögött észreveszed a bánatot?

Képes vagy a maszk mögé pillantva felismerni a valóst és a látszatot?


Egyszer már elfutott előled, mert félt szembesülni az általa vélt igazságtól;

Most is fél attól hogy megbántod, az álarcod mögötti valóságtól.


2017.02.02.


New challenges

A változások szele átsöpört az életemen, fenekestől ferforgatva a mindennapjaimat. Lezártam egy időszakot, próbálok új fejezetet nyitni az életem több területén. Összeköltöztünk a párommal, és szakmailag is új lehetőségek nyíltak meg előttem.

Alapvetően szeretem a változásokat, a határaim feszegetését de túl gyorsan történik minden. Nehéz egyszerre több fronton helytállni. Még alakulóban van az "otthon" érzése, az állandó háttérbázis. A hely ahova elhúzódhatok, megpihenhet a testem és a lelkem. Nagy fordulat számon pörgök, szükségem van egy kuckóra, egy ölelő karra, a tudatra hogy hazavárnak.

Nem vagyok "Yes woman". Vannak gondolataim és nem félek kimondani őket. Tudok kompromisszumokat kötni, mégsem vagyok megalkuvó. Szükségem van kihívásokra, célokra amiket eltervezgetek és megvalósíthatok.  Mindezek ellére, vagy éppen emiatt az állandóság simítja el a fejemben dübörgő gondolatokat. A család és a társ jelenti a béke szigetét.

Az én értelmezésemben a férfi (csupa csupa nagybetűvel) nem sztereotípia, nem létszükséglet, nem dekoráció, és főleg nem egzisztenciális mentőöv. Ő a család tartópillére, barát és társ a mindennapokban.

Új lehetőséget ajánlottak egy új pozícióban. Külkapcsolatok és diplomácia után jogi területen kamatoztatom a megszerzett tudásomat és tapasztalataimat. Tudom hogy remekül helytállok majd, és megoldom a felmerülő nehézségeket. Persze minden kezdet nehéz.....miért lenne ez most másként?

Nem a körülményeim alakították az életemet, hanem a döntéseim. És azt hiszem ezzel az "igen-el" jó döntést hoztam.

Nem tudom megfogalmazni “hogy miért”.....

.....ahogyan hozzám ér megborzongok, libabőrös lesz minden porcikám;

a hatalmas tenyere lágyan végigsiklik a testemen;

magához húz, becsukom a szemem, körbeölel a bőre illata;

megcsókol......játékosan a szám szélébe harap....elveszek;

elmosódik múlt és jövő, csak a pillanat van. Ő és én.

 

A mi kapcsolatunk különleges, mindig is az volt. Érzékenyek vagyunk. Én kimutatom, ő kevésbé. Mások, mégis mennyire egyformák.

Észrevesz pici rezzenéseket, nüansznyi változásokat amik felett bárki más átsiklana. Persze ebből adódóan képesek vagyunk nem létező problémát generálni fejben. Tanuljuk az együttélést, tanuljuk a megbeszélést, de a hullámvölgyek ellenére (vagy éppen általa) remek csapatot alkotunk.

Prágába megy.....hiányozni fog. Egyszer úgy elmennék vele kettesben.

El sem hiszem.....

.....hogy valóban ide megyünk nyaralniiiiiiiiiiiiiiiiiiii Még "néhány" hosszú hét és indulunk!

Tegnap

Mindegy hogy Valentin napnak, Bálint napnak vagy szimplán keddnek nevezzük.........csodálatos estét töltöttünk együtt a kedvesemmel.

Virággal várt bennünket "lányokat". Mert a kislányunk is kapott egy apró különleges tulipánt. Örültem a kis csokornak, és szerintem ő is a neki hozott szívecskés csokinak. Marcipános a kedvence :).

Letettük a gyerkőcöt és összebújtunk. Elszopogattunk egy kis likőrt.....fogkrém után érdekes ízvilágot képviselt. Gordon Ramsay vakargatta volna a fejét a merész kombinációtól. Viccelődtünk csipkelődtünk egymással mint régen. Azután belecsókolt a nyakamba és bebizonyította ez a kedd mégiscsak különleges.....ehhez sem Szent Valentin-nak, sem a Luperkalia ünnepségnek nincsen köze.  És ha már a hagyományok.....az hiszem Saule név tegnap óta új értelmet nyert kettőnk történetében.

(Ön) bizalom

A bizalom törékeny dolog. Tenyereden olvadó hópihe. Megbízni magunkban, a saját döntéseink helyességében, esetleg valaki másban nem könnyű feladat.

Évekkel ezelőtt mélyen megsebeztek ezzel megkérdőjelezve mindazt amit addig igaznak véltem. Kártyavárként omlott össze minden amit önmagamról a kapcsolatomról és az életemről gondoltam. Ez az áradat magával rántotta az önbizalmamat is mélységbe. Nyertes típus vagyok, csak rövid időre kerülök padlóra. Felálltam és lassan elkezdtem újáépíteni az életemet. Megfontoltan tégláról téglára haladtam, szerettem volna valami maradandót összerakni a törmelékekből. Tudjuk a nagy dolgokhoz idő kell.

Változtam, és a dolgok is megváltoztak körülöttem. Egy vélt vagy valós esemény hatása indaként tekeredett a bokámra és próbál visszarántani a jól ismert magányos érzéshez. Minden idegszálam küzd ellene, más utat választottam.  A történteket sikerült lezárni, ennek ellenére az a  bizonytalan érzés ott bolyong a sejtjeimben.

Szeretnék beszélni vele, de nem tudom hogyan fogjak hozzá. Szükségem lenne a segítségére hogy visszataláljak önmagamhoz. Szeretnék újra az a lány lenni akinek szerette a pöttyös orrát. Szépnek és kívánatosnak akarom látni önmagamat a szeme tükrében. Feszít hogy szeretnék mégsem kezdeményezek testi közeledést hozzá, mert valamiért úgy érzem visszautasít(hat) majd.

Több mint két éve nem érdekel más férfi csak ő. Vajon mi járhat az ő fejében???....