Amiről nem beszélek.....

Nem szeretném kimondani azt ami forog bennem. Úgy érzem azáltal hogy szavakká formálom feltörő érzéseket, létrehozom és valóságossá teszem a problémát. Márpedig ha a megérzéseim igazak akkor valóban bajban vagyunk.

Újra és újra a legváratlanabb pillanatban törnek elő érzések és emlékfoszlányok a semmiből. Képesek egy pillanat alatt elmosni mindazt a biztonságot és bizonyosságot amit azóta lépésről lépésre újá építettem.

Nem az amit mondott, hanem ahogyan éreztem magam a szavai által az fáj. Ettől indultak be a gondolatok. A régi történetet feldolgoztam de az érzés amit ehhez kötöttem még ott van elnyomva mélyen bennem. Hasonló élethelyzetben előtör, és összeugrik a gyomrom. Ha türelmetlen vagy feszült, befeszülök és keresem a lehetséges okokat. Mit csináltam(csináltunk) rosszul? Talán újra szorít a cipő, a kapcsolat, a család. És ha igen, akkor újra másfelé fog vígasz után nézni? Márpedig gond van. Fáradt, feszült, ideges. Kritizál hogy miattam feszül be, hogy engedékeny vagyok a gyerekkel, hogy átjárkál éjjel hozzánk. Indulatos és így nehéz érvekkel reagálni. Úgysem hall meg, nem akar.

Naiv vagyok, idealista, talán ostoba is. Érzem hogy az a fénykép akkor másnak készült, és valószínűleg nem ez volt az egyetlen. Talán beszéltek, talán találkoztak is Pécsen. Egyszer láttam egy felugró ablakot hogy „videó hívása volt”. Szándékosan nem turkáltam bele, de hetekig vergődtem hogy rákérdezzek-e. Végül nem tettem. Nem kényszerítem magyarázkodásra.

Abban az időben egy este amikor a gyerek fürdött, hirtelen félre tette a laptopot és magára húzott. Kemény volt és követelőző. A botrány kirobbanása után esett csak le, hogy akkor és ott az a vágy nem nekem szólt. Valószínűleg egy pikáns levél váltotta ki belőle, csak én voltam „kéznél”. Vajon át tudja ezt valaki érezni, hogy mennyire megalázó? Hogy ezáltal ott valami beragat és nem érzem magam elég vonzónak (az ő szemében) ahhoz hogy kezdeményezzek. A paradoxon az mások a nyakukat törnék hogy esélyt kapjanak nálam de én őt választottam.

Viccelődik, hogy karácsonykor nem kapott „igazi” meglepetés, de rosszul esnek a szavai. Szeretettel választottam mindent amiről úgy gondoltam szükséges vagy aminek úgy éreztem örülne. Az hogy "praktikus" dolog is volt benne csupán annyit jelent gondoskodtam róla, törődök vele. Tavaly amikor gondolatai „nem körülöttem forogtak” az ajándékom egy kuponnal vásárolt ruha volt, amit én választottam.  Nem kaptam mást „meglepetést” mégsem tettem soha szóvá.

Van egy cuki rendőr jelmezem, egy sexy szobalányos, cicaruha de minden marad a dobozában.......

Olyanok vagyunk mint a tűz és a víz.....

......nagyon nagyon mások. Én hangos, ő halk. Én hirtelen, ő megfontolt. Ő nyugodt én energikus.

Folyton lobogok, tervezek, pörgök. Első lelkesedésből teljes gőzzel nekifutok valaminek de többnyire túlvállalom magamat. Majd elkeseredek ha nem tudom az általam kigondolt tervet teljesíteni. Nagy amplitudójú hullámok hátán keresem az álmaimat és főként az egyensúlyt az életemben. A célok hajszolása közben elfelejtek pihenni, lazulni, enni és aludni. Kell valaki aki mellett kisimulok, aki nyugodt, és aki néha visszafog. Lágyan mint a víz :)

Ilyen ő az én életemben. Könnyed, mégis határozott. Erős, ugyanakkor nyugodt. Ha a mellkasára hajtom a fejemet a szívdobogása elsimítja az önmagam által generált hullámokat. Megnyugszom, ellazulok.

Milyen jó hogy mások vagyunk.

Képtalálat a következőre: „fire and water”

Mosolyt csalt az arcomra.......

.....ez a vicces ajándék amit ma reggel a barátnőmtől kaptam. Mindig ráérez hol kellene picit erősíteni a lelkemen. Jól ismer, jobban mint bárki más. Őt nem lehet műmosollyal megvezetni. Mindig meglátja az álarc mögött a valódi érzéseimet.

Nem vagyok jó passzban. Sokminden feszít.....de ez a kis táblácska feldobott. Vajon hova kellene kitennem?

Egy válás margójára

Egy magyar színésznő (K.P.) válását boncolgatja a sajtó. Szomorú a tény, de immunisak lettünk a hírre. Nem kapjuk fel a fejünket. Kapcsolatok születnek és meghallnak, nincsen ebben semmi különleges.

Amennyiben hihetünk a statisztikáknak Magyarországon évente kb. 25 ezer a válások száma. A házasságok háromnegyede végződik bíróságon, könnyek között. Zárójelben teszem hozzá, nem vettük figyelembe a számításoknál az élettársi viszonyokat. Ott is sok kapcsolat végződik szakítással, elköltözéssel.

Ezek után próbálj meg pozitív maradni. Amikor a tények az arcoda tolják, hogy szerelem ide vagy oda a kapcsolatod így vagy úgy, de halálra van ítélve. Eljön érte a kaszás többnyire egy másik nő/férfi képében.

Vajon van rá mód, hogy egy beteg világban, nyomorult értékrendszerek között egészséges kapcsolatot alakítsunk ki? Magam sem tudom de próbálom.

Egy válás margóján mégis sikerült elgondolkodnom, és magyarázatot találni a lehetséges "miértekre". Úgy érzem hogy abban a pillanatban amikor kettőből három főre gyarapodik a család, összeomlik az addig többé vagy kevésbbé jól működő rendszer. Ezt el kellene fogadni. De nem tudtuk, nem gondoltuk, nem mondták, és főleg nem erre számítottunk.

Jön a rémület a felelősségtől. A bűntudat, hogy nem azt érezzük amit "kellene". A felek egyike vagy mindkettő gyáva ahhoz hogy elismerje Önmagának vagy a másiknak, hogy a valóság fárasztóbb mint ahogyan a magazinok csilli-villi oldalain olvasták. Felüti a fejét a hazudozás, a kerülő utak, az önzés, és végül a külső kapcsolat. Mert valaki szemében látni kell a csillogást ha már a saját tükörképünk nem azt mutatja akit látni szeretnénk benne. Ránk tör a felismerés, hogy soha többé nem leszünk egyedül vagy kettecskén a párunkkal. Család lettünk.

Van aki változik mert kell, mert tud, vagy mert akar. Számomra is sok lemondással járt a lányom érkezése, de életem egyik legjobb döntése volt. Én változtam.

Hogy mernék-e úra gyermeket vállalni? Már nem tudom.

Nagyjából egy éve volt egy időszak amikor sokat jelentett számomra egy ittasan megírt üzenet arról, hogy dobjuk sutba a fogamzásgátló gyógyszereket. Ebbe a pár sorban többet gondoltam és éreztem mint amennyit valószínűleg jelentett. Elmerengtem, hogy milyen lenne gyermeket vállalni együtt, közösen. Megélni mindent az első pillanattól (az első reggeli rosszulléttől) egészen máshogyan, más érzések közepette. Azután egy eset lavinaként mosta el az álmaimat. Továbbléptem de feldolgozni teljesen nem sikerült az akkor történteket. Talán azért mert a mai napig nem tudom, nem jöttem rá és nem érzem miért és hol csúszott valami félre közöttünk. Mivel nem értem nem tudom a helyére tenni. Némi bizonytalanságot hagyott az eset maga mögött.

Talán ilyesmi történt vele is akkor. Miattunk, a költözés miatt. Várta, terveztük, és szerette volna......de mégsem azt kapta amire számított. Úgy gondolta minden csodálatos lesz ha összeköltözünk, de felborult az addig megszokott nyugodt élete. Lehet hogy még magának sem akarta beismerni hogy tévedett, hogy rossz döntést hozott/hoztunk. Több energiával jár a családosdi mint korábban elképzelte. A változás mindig nehéz, és az ember csak utólag "nagyokos". Mosolygott, de nem volt ott. Eltávolodott és máshol, mással kereste a boldogságot miközben én vidáman életem mellette a magam kis életét. Biztonságban éreztem magamat. Kicsit szánalmasan hangzik tudom. Ijesztő hogy én az egészből szinte semmit nem vettem észre. Nem tudom mi történt, de vannak elképzeléseim. Hagyjuk ezt a vonalat, nem akarok visszaemlékezni.

Próbáltam néhányszor "kissé esetlenül" felhozni kényesebb témákat is, de mi ezeket nem tudunk szóban megbeszélni. Úgy éreztem nem osztja meg velem a gondolatait. Kitért a kérdéseim elől. Nem is tudom.......mi nem állunk készen egy gyerek érkezésére. Ez van.

A szolgálólány (RÉM)meséi.....

A történet a jövő Amerikájában, Gileadban játszódik. Természeti katasztrófákat követően a kormány szigorú törvényeket vezet be az egyik pillanatról a másikra. Vallási keretek közé csomagolt erőszak többnyire csak a nőket érinti. Őket viszont drasztikusan. Nem járhatnak az útcán, nem dolgozhatnak, elveszik a pénzüket, zárolják a számlájukat. Teljesen ellehetetlenítik az életüket, odadobják őket mint valami tárgyat a rendszer, és főleg a férfiak számára.  Főben járó bűn homosexuálisnak lenni, olvasni, tanulni. A leszbikus szó kiejtéséért is büntetés jár.

A környezeti szennyezés miatt a nők többsége meddő. Természetesen az sem véletlen, hogy a férfiakat egyáltalán nem vizsgálják.....Az elit a termékeny nőket  két lábon járó inkubátorként kezeli akiket testileg és lelkileg megaláznak és kiszolgáltatnak a vezetők családjai részére. Senki és semmi nem tudja őket megvédeni.

A ház urával az asszony jelenlétében minden hónapban a termékeny napon egy megalázó aktus keretében kell közösülni a gyermekáldás reményében. Akinek ennek ellenére sem sikerül, az mehet a gyarmatokra meghalni.

Érzelmi hullámvasúton ül a néző. Szigorú szabályok ellenére az elit titokban tivornyázik. A vallásos felszín alatt virágzik a fekete kereskedelem, a bordélyok. Szélsőségek. Élet és halál, bűn és büntetés. Hullámzik minden ahogyan a ház úrnőjének hangulata is. Légy engedelmes, és reménykedj hogy megmarad az életed. Hogy a szemek nem törnek rád a legváratlanabb pillanatban.....vagy harcolj, hiszen már nincsen veszíteni valód. Elvettek tőled mindent amid volt, ami voltál, vagy amit valaha szerettél......

Azt hiszem én a harcot választanám. Moyra útját.